2013. július 26., péntek

Félvérek harca feltöltésének vége



 Sziasztok!!
Hát elérkezett ez is, hogy a Félvérek harcának befejezzem a feltöltését!!
Nyugalom a történetet be fogom fejezni, csak nem teszem itt közzé, mivel hiszek abban, hogy még némi átdolgozás után lesz olyan jó, hogy ki tudjam adatni. Ezt írtam a Létezünknél is, de az azóta sem sikerült és már bevallom nem is szeretném, ha kiadnák. Nem rég kaptam egy kritikát, mely nem volt pozitív, de attól még igaz volt. A Létezünk nagyon kidolgozatlan és dialógus hiányos, s több munka lenne átdolgozni és egy használható könyvet csinálni belőle, mint amennyit a megírása követelt és szerintem a sztori is sok sebből vérzik, ezért felesleges is lenne. De nem bánom, hogy megírtam, hisz ez adott ihletet az íráshoz, s a sok hibát, amit elkövettem benne jóval kisebb számban követtem el a Félvérek harcában, tehát igenis volt értelme megírnom.
A blogon azonban volt egy olvasóm, aki az első fejezettől kezdve az utolsóig végig kommentelte a Félvérek h-t és segített is nekem több hibát is észrevenni, amiért köszönet jár neki. Milli, én szeretném, hogy te lehetőséget kapj és elolvashasd elsőként a végét is a könyvnek, s ezért arra gondoltam, hogy e-mailben küldeném el neked a további részéket, s ott tudnál véleményt írni nekem. Majd írd meg, hogy szeretnéd-e!!
Egyébként ne ijedjetek meg, hogy már mindjárt vége a könyvnek és még a nagy izgalmak meg sem voltak. Még azért van bőven belőle, úgy az egyharmada még hátra van, ami szerintem a legérdekesebb része lesz a könyvnek. Valamint azt se felejtsétek, hogy ez a Vámpírtánc trillógiámnak csak az 1. része, s ez még nem főként az akcióról szól, az majd csak a végén valamint a másik két könyvben várható.
A blogon ezentúl is fogom hozni a Piton és a lány folytatását. Most azonban két hétig biztosan nem lesz friss mivel nyaralni megyek, de utána mindenképp hozok.
Emellett már rég megvannak egy Forma 1-es, pontosabban Mark Webber-es fanfictionnek az alapjai, de azt addig semmiképp nem kezdem el, amíg be nem fejezem a Félvérek harcát, mert az a fontosabb.
Emellett nagy örömömre a blogmegnyitás száma már a 30000-t is átlépte, amiért hoztam a szokásos képet!! Köszönöm nektek.


Végezetül pedig Millitől kaptam egy díjat, amit szintén köszönök, és hoztam is a kérdéseire a válaszaimat.

1; Hogyan született meg a történeted a fejedben? Mi volt az a pillanat, amikor azt mondtad, hogy ebből egy sztori lesz?
A Félvérek harcának az alapja, már több mint két éve körvonalazódtak a fejemben, s miután elmesélte a barátnőimnek, akiknek tetszett, úgy döntöttem, ezt mindenképp meg kell majd írnom. Egyébként a kitalálása úgy jött, hogy elkezdtem gondolkodni azon, hogy a legtöbb vámpíros sztori tele van hasonlósággal, s én milyet tudnék kitalálni, ami különbözik. Ekkor jött a vámpír, félvámpír, balkézből vérkiszívós ötlet és, hogy az én történetembe semmiképp se az legyen, hogy új iskolába jön az egyik főszereplő és megismeri a másikat, hanem az átlagtól eltérjek e téren is.
2; Egyedül írsz, vagy megbeszéled másokkal mielőtt leírnád a sztorit?
Mindig egyedül, csak az alap sztorit szoktam elmesélni, vagy azt, amit már leírtam. De a Létezünkkel ellentétben a Félvérek harcának az általam elmesélt részei eddig minden ismerősömnek tetszett, valakinek nagyon is, s ebből is erőt merítek.
3; A családod mit szól ahhoz, hogy írsz?
Nagyon támogatnak ebben, s szeretnék, ha minél hamarabb sikerülne kiadatnom a Félvérek harcát. :) (Csak előbb fejezzem be!!)
4; Egy nap mennyi időt szánsz írásra?
Eddig mindig úgy csináltam, hogy csak akkor írtam, ha jött az ihletem, vagy ha hétvégén végre ráértem ezzel foglalkozni. De most már tudatosan próbálok naponta-két naponta legalább egy órát ezzel foglalkozni.
5; Mit teszel, ha eszedbe jutott egy remek sztori, de amint gép elé ülsz egyszerűen leblokkolsz?
Minél hamarabb próbálok ihletet szerezni.

Jó olvasást a Félvérek harca utolsó publikus részéhez, ami csak egy fél fejezet, de azért nem olyan rövid. Millin kívül más is írhatna legalább így utoljára kommentet!! :)

Puszi,
Mese!! :)

25. fejezet


Huszonötödik fejezet ~ Gyanús
(Részlet)
 
(Tibi)
 
- Na, elérted Evelint? – kérdezte hazafelé Tibit.
- El bizony! – és volt valami furcsa az arckifejezésében. - Niki amúgy hiányzik? Mert ő róla is érdeklődött a tanárnő.
- Igen, ő állandóan otthon van, valamilyen ürügyet keresve. De szerintem ez azért van, mert a legjobb barátnője, Fanni, elment a suliból, és senki sem akar vele barátkozni. Ahogy mindenhol, nálunk is megvannak a klikkesedések, és senki sem szeretné befogadni a saját „bandájába”. Tudod, meg is értem Niki reakcióját, hisz nekem sem könnyű. Habár egy-két sráccal még el is beszélgetek, de azért egyikőjük sem Dani – merengett el Geri. – De, mégha órán nem is, szünetekben itt vagy nekem te. Ha én is teljesen egyedül maradtam volna, nem tudom, hogy bírnám most. - Majd gyorsan ki is verte a fejéből ezt a gondolatot.
- De akkor sem az a megoldás, hogy nem jár suliba. Még a végén évet kell ismételnie a sok hiányzás miatt. Erre nem is gondolt? – vetette fel Tibi.
- Nem tudom, de én csak annyit mondtam, hogy megértem.
- Na, mindegy! Majd csak meglesz Csilla tanárnő nélküle.
- Már bocs, de valamiért gyanús vagy te nekem, ezzel az egész lányok után futkosós dologgal – vallotta be Gergő. – Nem tudom miért, de az vagy.
- Hát, annyit elárulhatok, hogy holnap várhat rád egy-két kis meglepetés – mondta sokat sejtetően, miközben kacsintott egyet.
- Áhá! S talán van valami köze ehhez a lányokhoz? – kérdezett rá.
- Nem, dehogy is! – Nevetett egy nagyot Tibor. – Majd meglátod, oké?
- Oké – nem is merte elképzelni Geri, hogy mivel rukkolt elő ez alkalommal a barátja.