Ha te azt tudnád!
(Egy
alternatív univerzumban)
Suga:
Néha már az ébredés is borzasztóan fárasztó tud lenni.
De még ha ezen túl is vagyok, nem bírom rávenni magam, hogy kikeljek az
ágyamból. Minden energiámat és életkedvemet bevetem a csapatért, olykor viszont
ez is kevés. Pedig ezen a napon még koncertünk is volt, ami mindig extázissal
töltött el, de most még ez sem ösztönzött igazán. Így hát fejemre húztam a
takarómat, és úgy tettem, mintha nem szólt volna már ötödjére az ébresztőm. Jin már rég kiment a szobából. Egyszer ő is megpróbált
felébreszteni, de azért is szerettem vele egy szobában lenni, mert ha ilyenkor
erősen ellöktem magamtól, értette, és békén hagyott. De a többiek már nem
voltak ilyen megértőek, főleg Jimin és Hobi. Épp azon gondolkodtam, most vajon melyikük fog előbb
feltűnni, amikor Jimin bejött hozzám.
- Suga, kérlek, kelj fel! – Kellett nekem az ördögöt
a falra festeni!
- Túl fáradt vagyok. Hagyj még pihenni, kérlek! – Még
a takarót is ráhúztam közben a fejemre, hogy nyomatékosítsam a dolgot.
- Jaj, te! Miért vagy ennyire szörnyen aranyos, amikor
nem akarsz felkelni? – kérdezte kedvesen, hisz Jiminnie ilyen volt, mindig
mindenkivel extra kedves.
- Hogy ne zargass, és folytathassam a szundizást –
feleltem.
- Yoongi, légy szíves, ne kelljen keményebb
módszerekhez folyamodnom! – Szokásosan megpróbálta a „kemény vagyok” szövegét,
de jól ismertem, nem tudott kemény lenni, ezért is szerettem annyira.
- Jimin, könyörgöm! – vettem le a fejemről mindent,
hátha a szomorkás arcom hatásos lesz.
- Az őrületbe kergetsz! – jegyezte meg durcásan, majd ő is bebújt
mellém.
- Mit csinálsz? – kérdeztem meglepetten.
- Ha már elkezdenek veszekedni veled, hogy miért nem
készülsz el időben, akkor legalább nem leszel egyedül a slamasztikában –
felelte a legnagyobb nyugalomban, majd felém fordult, és rám mosolygott.
- Túl jó szíved van – jegyeztem meg.
- Megeshet.
Perceken át csak feküdtünk ott, és az egyedüli társaságunk a némaság volt, ami megszállta a szobát, mire J-Hope hirtelen berontott.
- Ébresztő! – ugrott ránk.
- Áú, ez fájt! – lökte le rólunk Jiminnie.
- Akkor tessék felkelni!
Jimin tekintete elárulta, hogy még mindig kitartott amellett, hogy addig nem kelt fel, amíg én rá nem szántam magam én is. Őrületbe
kergetett a kedvességével.
- Azonnal – adtam be a derekamat, amitől mindketten
boldogok lettek.
- Már alig várom, hogy ismét színpadon legyünk. ARMY! – ütögette meg a hátamat Hobi.
- Igen, ARMY!
– mondtam. Hobi volt az én napsugaram, a legjobb barátom, a
lelkitársam – és még hosszasan folytathattam volna a sort. Érte mindig érdemes volt kikelnem az
ágyból. Persze a rajongóinkét és a többi
srácért is, de Hobi más volt.
Jimin:
Hát persze, hogy most is J-Hope volt az, aki rá tudta
venni, hogy felkeljen, hisz én mindig csak a második lehettem. Mindenkivel
nagyon jóban voltam, Yoongival is, de ez nekem nem volt elég. Vele azt akartam több legyen ennél, amit neki is éreznie kellett. Belebetegedtem volna, ha Hobival túl lépik
a barátság határait – azt egyszerűen nem tudtam volna elviselni.
Istenem, mintha pár napja lett volna, amikor az
ügynökségen megismerkedtünk. Már mindenki bemutatkozott nekem, amikor megláttam
egy magában gubbasztó fiút, aki háttal ült. Odamentem hozzá, mire ő megfordult
és rám mosolygott. Soha senki nem váltott ki belőlem hasonló érzéseket, mint
Suga. Miatta jöttem rá, miért nem voltam korábban szerelmes: sohasem a nők
tetszettek. Bár, hogy őszinte legyek, rajta kívül más sohasem tetszett. Annak köszönhetőleg pedig, hogy az életem része lett, már nem is tudtam volna senkire úgy ránézni.
Bár néha – főleg, amikor Hobival nagyon rátaláltak egymásra – azt kívántam, bárcsak ne egy bandába kerültünk volna. Bárcsak ne
kellett volna végignéznem, ahogy más lecsapja a kezemről. De ezek utána mindig észhez tértem, és megbántam, hogy mindez egyáltalán átfutott az agyamon. Inkább néztem végig,
ahogy mással boldog volt, minthogy ne lett volna a közelemben. Viszont bárhogy eltelt
már két év azóta, hogy debütáltunk, még mindig nem lett könnyebb. Talán sohasem volt rá esély, csak ha… De egyszerűen túl szép volt arra gondolnom, hogy ez valaha is
több lehet szimpla barátságnál. Még ha Hobival nem is lett volna semmi köztük, akkor
sem volt biztos, hogy pont én tetszettem volna neki. Azonban egy valamit jól tudtam tudtam: Suga a fiúkhoz vonzódott. Azzal, hogy általa rájöttem a saját szexualitásomra,
jobban kiszúrtam a félénk pillantásait, amikor jobban megnézett egy-egy pasit, míg ez egy nővel sem fordult elő nála soha. Amikor a többiek olyanokról
beszéltek, hogy kinek milyen típusú lányok jöttek be, míg én próbálkoztam pár
általánosságot mondani, hogy ne bukjak le, addig ő ott hagyott minket, hogy
nincs kedve ilyen bugyuta dolgokhoz.
De még ha a fiúkhoz is vonzódott Yoongi, nagyjából
semmi esély nem volt rá, hogy pont én leszek az, akibe képes lesz beleszeretni.
Pedig én már egy éve szerettem. Azt hittem sokáig, hogy ez az érzés idővel, még
ha nem is múlik el, legalább enyhülhet. De azt kellett tapasztalnom, hogy épp
ellenkezőleg: napról-napra csak nőtt.
Suga:
Koncert közepén, amikor a Boy In Love című dalunkban rappeltem, Jimin mellém
állt, majd a jobb kezével átkarolta a derekamat, és a mikrofonos karjával pedig
elkezdett mutogatni, ezzel is kifejezve, milyen menőnek tartotta, amit épp
produkáltam. Amivel egy baj volt, hogy zavarba hozott. Ráadásul nem szerettem,
ha bárki is átkarolta a hátamat, főleg, ha az illető fiú volt. Még akkor sem,
ha őt testvéremként szerettem. A falam, amit az ügynökségbe való jelentkezésemkor
felépítettem, még mindig szilárdan állt. Bár voltak pillanatok, amikor nehezebb
volt épen tartani, mint ez a Jimin féle átkarolás esetén, de miután tovább
haladtunk a dalban, és Jiminnie a színpad túloldalán volt, ismét minden a
helyére került.
A koncertjeink általában sohasem maradtak meg teljes
egészében a fejemben, inkább csak érzések, és egy-egy erősebb pillanat. Bár,
amikor képeket vagy felvételeket láttam vissza, akkor egy az egyben újra
átéltem, amit néztem, még akkor is, ha épp mást figyeltem, ami azért sokszor
előfordult.
Ebből a showból, ami igazán megmaradt bennem, hogy
Jungkook megint frenetikusan jól énekelt – már szinte jobban, mint a stúdióban.
Jinnek volt néhány díva pillanata, ami nem volt meglepő a mi vizuális királyfinktól. Monie ismét remek vezetőként csinálta végig
a koncertet. V jó pár elmebeteg fejet vágott. Ilyenkor nagyon felnéztem rá,
mert felvállalta magát olyannak, amilyen volt, míg én mindenki elől titkoltam, hogy a
fiúk jöttek be. De elképesztően féltem attól, hogy ez kihatna a BTS-re, mert megromlana a csapatszellem. Bár
tudtam, hogy támogatnának a többiek, mégis fennállt annak a veszélye, hogy már
nem tudtak volna ugyanúgy nézni rám. De amikor Hobi olyanokat csinált, mint most a
koncerten, amikor elkezdte nekem produkálni magát, miközben rappelt, olyankor
valami megdobogott a szívemben; valami, amit egy barát, egy testvér iránt nem
szabadott volna éreznem. Ilyenkor tényleg úgy gondoltam, hogy megérdemelném, hogy
másként nézzenek rám. Minden ilyen alkalom után alig tudtam a tükörbe nézni a
szégyenérzetem miatt. Ó, és persze Jiminnie, a csapat lelke nem elég, hogy
rap közben közelebb került hozzám, mint azt én szerettem volna, de a koncert
végén is arra lettem figyelmes, hogy Jimin kezét fogom a meghajlásnál. Mikor
felnéztem, és megláttam a vidám arcát, kedvesen rámosolyogtam, amitől még jobb
kedve lett, és erősen megszorította a kezemet. Már rég mindenki integetve ment
le, de Jiminnie egyhelyben intett a közönségnek, és közben úgy ragaszkodott a
kezemhez, mintha hozzá tartozott volna. Én ezt persze viccesen reagáltam le, elkezdtem
húzni, mintha egy rossz kisgyerek lett volna, aki nem akart hazamenni a játszótérről.
Ez úgy látszott, a közönség tetszését is elnyerte, mivel üdvrivalgásban törtek
ki.
- Jiminnie, hogy te sohasem nősz fel! – dörzsöltem meg
a fejét a színpad mellett, miután visszakaptam a korábban birtokba vett a
kezemet.
- Talán majd egyszer… - mosolygott rám vidáman.
Ezek után pedig nem vágytam semmire sem jobban,
minthogy újra az ágyamban legyek. Ezért nem is voltam aktív a kocsiban, a
hazafelé vezető úton, sőt párszor el is szenderedtem. De persze ezt a
felpörgött többiek nem igazán hagyták. V folyton elkezdett lökdösni, amint
kiszúrta, hogy alszom. Jungkook pedig valamilyen lányról beszélt fennhangon,
aki tetszett neki a közönség soraiból.
- Egek, nem tudnátok egy kicsit befogni? – kérdeztem
indulatosan.
- Bocsánat, kedves Min Yoon Gi hyung, amiért a te
szívedet nem lehet olyan könnyen elrabolni – nevetett Jungkook. – Sőt, mint azt
ma megtudtuk, a kezedet sem.
Ettől Jimin kicsit zavarba jött, mint aki ekkor jött
rá, hogy mit is tett.
- Ha te azt tudnád! – feleltem, de úgy tűnt, senki sem
akarta tovább pedzegetni a témát, amitől megkönnyebbültem, és végül elfogadtam,
hogy várnom kellett az alvással az ágyamig.
Jimin:
Lefekvéskor újra és újra két jelenetet játszottam le a
fejembe. Amikor nem tudtam türtőztetni magam, és átkaroltam Yoongit, miközben
rappelt, valamint amikor nem akartam a meghajlás után elengedni a kezét. Nem
volt szokásom ilyeneket csinálni, de most egyszerűen nem tudtam magamon uralkodni.
Egyre rosszabbul tűrtem, mennyire rajongott Hobiért, és a koncert extázisában még
inkább nem tudtam távol maradni tőle. De az, hogy egymás kezét fogtuk a
meghajlásnál, már tényleg véletlen volt. Viszont mikor utána rám mosolygott,
ott éreztem, hogy így vagy úgy, de fontos voltam számára. Meg is szorítottam
erősen a kezét, és igazából nem is realizáltam, hogy a többiek már rég lementek
a színpadról: azt hittem, még ők is integettek. Yoongi keze pedig túlságosan
illet az enyémhez: pont annyival volt nagyobb, hogy az enyém jól illeszkedjen
bele. Akkor realizáltam, hogy mit is csinálok, amikor elkezdett lefelé húzni.
És mikor elengedtem, hirtelen mintha valami elkezdett volna fájni: ilyen volt az, amikor az ember
megízlelt valamit, amire már rég vágyott, de csak pár pillanat erejéig lehetett az
övé, mert utána azonnal köddé vált, és ismét csak a kísértés maradt, ami
viszont sohasem apadt. De volt valami, ami kárpótolt mindezek után, az álmom, amiben pont, hogy
Suga volt a kezdeményezőbb.
- Jimin – suttogta a nevemet a fülembe, mikor épp azt
vártuk, hogy felmehessünk a színpadra. – Ne merj szexi lenni, mert túl jó
látványt nyújtasz nekem!
Ettől majdnem elájultam, és nem tudtam felfogni, hogy mondhatott ilyet.
De nem volt időm hosszasan gondolkodni, mert a következő pillanatban már a
színpadon táncoltunk. Hogy melyik dalunk és koreónk ment, magam sem tudtam, de
a testem járt. Majd, mikor Yoongi mellé kerültem, rácsapott a fenekemre, és egy
rövid pihenő alatt közölte, hogy megmondta, hogy ne legyek túl szexi.
Ekkor felriadtam, mert olyan gyorsan vert a szívem,
hogy majd kiugrott a helyéről, az arcom pedig úgy lángolt, hogy meg kellett
mosnom hideg vízzel.
- Jól vagy? – kérdezte Jin az előszobában, aki épp a konyhából jött vissza egy pohár vízzel.
- Igen, persze – feleltem.
- Úgy nézel ki, mint, aki maratont futott – jegyezte
meg. – A koncert alatt sem voltál ilyen vörös.
- Jin hyung, nyugi, jól vagyok! Csak furcsa álmom volt, és
kellett pár perc, hogy kiheverjem – vallottam be.
- Ú, ha valami izgi volt, akkor meséld el! – lett
kíváncsi.
- Hidd el, számodra nem lenne izgi! – mondtam. – És
amúgy is, már megnyugodtam, úgyhogy vissza is fekszem. Tégy te is úgy! –
intettem a Sugával való közös szobája felé.
- Igenis, főnök! – emelte a kezét a fejéhez.
- A legidősebb a leggyermekesebb – mormoltam.
- Tessék? – kérdezte fáradt arccal.
- Semmi… semmi… - Majd visszatérve az ágyamba, Yoongi mosolyára gondolva aludtam vissza.
- Semmi… semmi… - Majd visszatérve az ágyamba, Yoongi mosolyára gondolva aludtam vissza.
(Minden kommentnek, visszajelzésnek nagyon örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.)
Most kezdtem olvasni de nagyon tetszik már most. Az a baj hogy magamat ismerve én Jiminek fogok drukolni mivel ugy erzem ő fog hoppon maradni XD. Vagy legyenek harman vagy mindenkinek legyen parja nekem mindig ez a fontos nem szeretem ha valaki azomoru deeee meg ez csak az elso resz volt XD szoval nem vettem bele magam hogy kinek mikor hogy smint lesz az elete. :,) nekem nagyon tetszett szepen felhozom a lemaradasom. Egyik szokasom h mindig kommentelek igyekszem itt 8s megtartani amig fephozom magam :)
VálaszTörlésSzia!
TörlésÖrülök, hogy tetszett az első felütés, és remélem, a továbbiakban sem okozok csalódást. Nem lövöm le a poént, hogy ki lesz a befutó Yoonginál, de annyit elárulok, hogy meglesz mindhárom fiúnak a happy endje, úgyhogy emiatt ne félj, csak addig még rögös az út, de talán ettől csak még szebb lesz majd a végkifejlet. Kommenteknek pedig mindig örülök, ennél a történetemnél, ami annyira nem közkedvelt, mint a másik két hosszú k-pop ficim, pedig még inkább. :)
Mese
Nagyon jo volt ez az első rész mert ecere volt meg dőbentő és iz games is volt sok csavaral
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett. Remélem, tovább olvasod. :) - Mese
Törlés