Ha te azt tudnád! - BTS fanfiction - 14. fejezet

Tizennegyedik fejezet – Egy álom, ami álom

Suga:

Szerettem a kreatív megbeszéléseinket, főleg az olyanokat, amikor mindenben egyetértettünk. A Run videoklipjével kapcsolatos találkánk pedig pont ilyen volt. A rendező is nagyon színpatikus lett, és úgy láttam, a többieknek is. Bár tudtam, hogy nem ússzuk meg a dolgot, mégis görcsbe állt a gyomrom, amikor közölte velünk, hogy jó sokat kell majd futnunk a kisfilmben. De úgy voltam vele, egy napot kibírok futkározással. Eszembe se jutott, hogy Hobi pont, egy olyan ötlettel áll elő, hogy reggelente fussunk közösen, hogy minél jobban bírjuk majd.

- Miért érzem azt, hogy ehhez mindig korán kell majd kelnem? – kérdeztem fájdalmas arccal, de igazából nem tartottam olyan szörnyű ötletnek. Féltem a megaláztatástól, ami akkor várhatott rám, ha gyakorlás nélkül állok neki a klipnek, és így azonnal kifulladok.

- Ne morcogj, hisz te kezdted a koránkelős hadműveletet! – jegyezte meg jogosan.

- Na jó, ez igaz! – Kellett nekem az a reggeli akcióm, csak felkavartam vele minden állóvizet. Bár inkább futottam reggelente Hobival, minthogy még egy Jimin féle szexi táncpróbát végignézzek. - Rendben, benne vagyok. De nem sokat! – emeltem fel a mutató ujjamat, majd, mint az szokásom volt, közel toltam hozzá az arcomat. Bárhogy rengeteg ilyen alkalom volt már, ugyanúgy, mint az előző reggeli kézérintésünknél, itt is éreztem, hogy valami más lett közöttünk. Mármint én mindig is vonzódtam Hobihoz, sőt szerelmes voltam belé, de mintha ő is egyre inkább mutatott volna vonzódásra utaló jeleket az irányomba. Bár magát a gondolatot is hihetetlennek tartottam, mégis, egy pillanatra úgy tűnt, mintha meg akart volna csókolni. És hogy én mennyire nem lettem volna ez ellen! De végül elpirulva mentünk tovább a dolgunkra. Viszont nem tudtam nem észrevenni, hogy J-Hope mennyire sok energiát rakott bele még magához képest is az aznapi táncpróbánkba, mintha a végső határáig el akart volna menni. Végül rám és Jiminre nem is nézve, fáradt léptekkel kullogott ki a táncteremből.

 TaeTae volt az egyedüli, aki rákérdezett, hogy maradunk-e Jiminnel. Én rávágtam, hogy csinálok egy fotósorozatot róla, amin ő túl lelkesen kezdett el mosolyogni. Egyre inkább úgy éreztem, hogy le voltam maradva. Talán csak egy rossz vicc volt a tegnapi próba, amit V és Jiminnie együtt találtak ki? Egek, lehet, sejtették, hogy meleg voltam, és ezért volt olyan fura Jimin, hogy teszteljen tényleg igazuk volt-e! De ha ez így volt, az nem csak borzasztóan megalázó lett volna számomra, hanem teljesen összetörte volna a szívemet. Nem biztos, hogy egy ilyen törést át tudtam volna vészelni.

Ennek ellenére – bár remegett a kezem –, mosolyt erőltetve magamra, felkaptam a fényképezőgépemet, és úgy tettem, mint akivel minden a legnagyobb rendben. Legalább most ott volt a gépem, ami mögé elrejthettem az arcomat. És amúgy is, reménykedtem benne, hogy klasszikus táncmozdulatokkal nem fog tudni olyan kirívó lenni, mint a Run koreójával.

Hála az égnek, hogy most végre igazam lett! Mintha nem is ugyanaz a Jimin táncolt volna nekem, mint előző este. Egyszerűen maga volt a színtiszta művészet és gyönyörűség, amit mutatott. Bár néha elkaptam, mikor magában táncolt hasonló szólókat, de egy órán át nézni, milyen precíz és gyönyörű mozdulatokat csinált, ráadásul mindezt végig fotózni, maga volt a csoda. Főként improvizált, bár volt pár táncoselem, amiket kértem, hogy csináljon meg magukban újra, hogy jobban el tudjam kapni a legjobb pillanatokat. Ezeknél rendre el is mondta, hogy mi volt a hivatalos nevük, ami engem egy cseppet sem érdekelt, csak az, Jimin milyen tökéletesen kivitelezte őket. Bár Hobiról is rengeteg képet csináltam, de Jiminről legalább kétszer annyit, ami miatt bűntudatom lett, viszont ezzel sem tudtam most igazán foglalkozni. Még az előző napi tortúrát is megbocsájtottam az Angyalomnak, azután, hogy tanúja voltam ennek a csodának.

- Jimin! – néztem rá komolyan.

- Igen? – kérdezte, miközben egy törölközővel törölte le az arcáról az izzadságot.

- Köszönöm, hogy részese lehettem ennek az élménynek! – nem tudtam jobban kifejezni magamat. Mintha nem lett volna olyan szókapcsolat, ami pontosan leírhatta volna, hogy mit is éreztem. – Ha legalább a felét vissza tudom adni a fotóimmal annak, hogy mennyire zseniális művész vagy, akkor büszke leszek magamra – tettem a vállára a kezemet, nem érdekelve, mennyire izzadt volt.

- Yoongi… nem is tudom, erre mit mondjak – illetődött meg.

- Gyönyörű volt, tényleg. Gratulálok! – nyújtottam neki a kezemet, mert ez most egy komoly pillanat volt, amit nem akartam további vállveregetéssel, se ölelgetéssel lekicsinyíteni: ide kézfogás kellett.

- Köszönöm. – Jimin szó szerint elkezdett zokogni, miután megfogta a kezemet, amitől én teljesen ledöbbentem.

- Mi a baj? – kérdeztem félve.

- Semmi, sőt… - mondta, miközben leült a földre és a kezébe temette az arcát. – Túlságosan sokat jelent nekem a pozitív véleményed.

- Ó! – ezen most nagyon ledöbbentem. És én még egy órája azt hittem, hogy TaeTaevel meg akartak viccelni. Ekkor pedig tisztábban láttam, mint valaha, hogy Jimin tényleg mennyire egy angyal volt. A táncolása, az a légiesség és elegancia, ami sütött minden mozdulatából, és az, hogyan sírta el magát egy szimpla dicsérettől, csak mert tőlem kapta, szíven ütött. – Tényleg?

- Igen. Te mindig nagyon fontos helyet töltöttél be a szívembe – nézett rám szeretetteljesen, amitől én is sírva akartam fakadni.

- Én is szeretlek, Jimin – mondtam végül, majd ismét, nem érdekelve, mennyire le volt izzadva, a karjaimba zártam. 

Nem sokkal ezután, míg azt vártam, hogy zuhanyzik, a nappalinkban ülve azon gondolkodtam, hogy mit is jelentett pontosan, amit Jimin mondott. Milyen módon töltöttem én be fontos helyet a szívében? De ami talán ennél is fontosabb kérdés volt, ő milyen módon töltött be fontos helyet az én szívemben? Azonban, mikor meghallottam, hogy elzárta a vizet, akaratlanul is elképzeltem, hogyan lép ki a zuhanyzóból meztelenül. Ettől viszont úgy megilletődtem, hogy felugrottam a kanapénkról, és elkezdtem le fel járkálni, míg ki nem lépett.

- Tied a terep – mosolygott rám kedvesen.

- Köszi, és jó éjt! – csak futólag néztem rá, miközben ezt mondtam.

Az istenit, Yoongi, légy már erősebb! Nem lehet, hogy többet érez Jimin iránt, pont akkor, amikor úgy látszik, hogy teljesülhet a legnagyobb álmod: hogy J-Hopenak többet jelents, mint legjobb barát! De miért pont most kezdett el Jimin így viselkedni? Miért tette ezt velem? Mintha ráérzett volna, hogy Hobival elindulhat más felé a kapcsolatunk.

Már nem tudtam másra gondolni, minthogy Jimin vonzódott hozzám. De hogy milyen mélyek lehettek az érzései, azt persze nem tudhattam, de az, hogy az angyali énjét levetkőzve magáról, milyen showt vágott le nekem előző nap, csak azért, hogy elcsábítson, és ahogy ma elsírta magát, mert megdicsértem, ezek azt mutatták, hogy igenis komoly dologról volt szó.

De ez egyszerűen annyira szürreális volt, hogy egy angyal beleszeressen egy kétes személyű rapperbe! Nem akartam, hogy belém szeressen, és punktum! De megeshetett, hogy már tényleg olyan mély érzéseket táplált irántam, amiket nem lehetett visszafordítani, egy könnyen legalábbis nem. Én pontosan tudtam, milyen volt éveken át ácsingózni az egyik bandatag iránt, aki ott van előtted, és még szeret is téged, csak éppen nem úgy, ahogy azt te akarod. Borzasztó volt belegondolnom, hogy Jimin miattam hasonló helyzetbe kerülhetett. Már az egész létezésemet sértőnek találtam a csapat számára. Jimin és J-Hope is boldogabbak lettek volna nélkülem.

Végül nulla életkedvvel feküdtem be az ágyamba, és bár kattogott mindenfélén az agyam, mégis igen hamar elaludtam, azonban az álmom az utolsó döfést is elvégezte az amúgy is repedező szívemen.

Hullámokban tört rám a fáradtság az aznapi túrázásunknál. Ez pedig visszaidézte bennem, mennyire nem bírtam az elején. Már könnyedén végiggyalogoltam három óra hosszát, még a legnagyobb melegben is. De ma a négy órát is átléptük, és bizonytalanul rákérdeztem Hoseokra, hogy biztosan fel szeretnénk mi a domb tetejére menni. De ő állította, hogy onnan sokkal szebb lesz a naplemente, én pedig nem akartam csalódást okozni neki. Mindent a szerelmemért. Végül pedig, mint azt már megszoktam, teljesen igaza lett. Egyszerűen gyönyörű volt a látvány, ami fentről fogadott, így megbabonázva bámultam a naplementét.

- Na, ugye, hogy megérte? – kérdezte.

- Igen, megérte – feleltem őszintén, majd kéz a kézben néztük, hogyan tűnt el teljesen a Nap, mintha sohasem lett volna az égen. De az én Napocskám továbbra is ott volt mellettem.

- Ugye tudod, hogy mindenkinél jobban szeretlek a világon? – nézett rám komolyan.

- Igen, tudom. Én is téged – mosolyogtam őszintén, mert mellette tényleg minden áldott nap boldog voltam.

- Mi lenne velem, ha nem léptél volna be az életembe? – kérdezte elmélázva.

- Hát igen… Még jó, hogy kiszúrtalak magamnak! – jegyeztem meg büszkén, mert életem legnagyobb sikerének tartottam, hogy rátaláltam. Mindig könnyeket csalt a szemembe, akárhányszor belegondoltam, honnan hova jutottunk, mint pár és mint művész. De ez a kettő nálunk teljesen összeforrt.

- Min Yoon Gi, hogy te mindennap a világ legboldogabb férfijává teszel! – Mire észbe kaptam, az ajka már az én ajkamat kereste, és a szokásos szenvedéllyel vetettük bele magunkat egymás csókolásába. Tudtam, hogy ez sohasem fog megváltozni, mi köztünk sohasem fog meghalni a szenvedély.

Mint akit jéghideg zuhannyal ébresztenek, úgy riadtam fel, amint véget ért az álmom. Annyira gyönyörű volt. Régóta szerelmes voltam Hobiba, de amit az álmomban éreztem iránta, az ennek a többszöröse volt: feltétel nélküli, viszonzott, és ami ennél fontosabb, beteljesült szerelem. Ez az álmom tényleg álom volt számomra. Ilyen kirándulásokkal akartam tölteni a szabadidőmet. Hobival akartam lenni, amennyit csak tudtam. Azt akartam, hogy viszont szeressen. Miért nem lehetett ez valóság? Őt akartam, csakis őt! Ezt az álmot akartam!

De ekkor intenzív köhögést hallottam a konyhából, ezért kirohantam, és nagy meglepetésemre magát J-Hope-ot találtam ott.

- Jól vagy? – siettem oda hozzá.

- Ne! – kapta el a kezét, amint hozzáértem, ami nagyon nem rá vallott. – Jól vagyok.

- Biztos? Mert nem úgy nézel ki.

- Furcsa álmom volt – felelte, miközben maga elé meredt, az én pulzusom pedig a korábbinál is gyorsabb lett.

- Nem vagy egyedül. Az enyém sem volt épp hétköznapi. Még te is benne voltál – vallottam be.

- Tényleg? – nézett rám nagy szemekkel, amitől ismét meg akartam csókolni.

- Igen. – Nem tudtam, mit csináljak zavaromban, végül elkezdtem vakarni a fejemet.

- Tudom, hogy furcsán fog hangzani, amit kérdezni fogok, de esetleg, mi… öhm… az álmodban, nem voltunk egy pár? – Na ez volt csak az igazi hideg zuhany.

- Öhm… ezt meg honnan veszed? – fordultam gyorsan el, mert nem bírtam továbbra is a szemébe nézni: a helyzetünk egyre kezelhetetlenebbnek mutatkozott.

- Mert te is benne voltál az én álmomban, ráadásul egy pár voltunk. Az Istenit, Yoongi, együtt néztük egy domb tetején a naplementét! – mondta idegesen mindezt, én pedig alig tudtam felfogni, amit hallok.

- Ez nem lehet igaz! Mi történik velünk? Előbb a múltkori álmom, most meg ez… - temettem a remegő kezeimbe az arcomat. Elegem volt az életemből! Nem volt nekem elég, hogy szerelmes voltam Hobiba, hogy úgy tűnt, Jimin engem szeret jobban, mint kéne, még ezek a fránya álmok is itt voltak!

- Milyen múltkori álom? – kérdezte zaklatottan, de én egyszerűen képtelen voltam válaszolni. Mintha a szám nem lett volna képes egyetlen egy szót sem kiejteni. Megnémultam a történtek súlya alatt. - Tudod, én is eltitkoltam előled valamit, pontosabban valakit. Itt az idő, hogy elbeszélgessünk néhány dologról, Suga hyung – mondta komolyan, és tudtam, hogy igaza volt.

De a némaságomon az sem segített, hogy a saját ujjai közé fogta a remegő kezemet, amit szintén ő vett el az arcomtól. Úgy éreztem, hogy a kezeim pontosan annak a személynek kezeiben vannak, akiében lenniük kell. Hogy az álmunk, egy olyan életről szól, amiben élni szeretnék. Hogy nem véletlenül lépett be J-Hope az életembe. Ez az álom pedig, ami mindkettőnket utolért, igenis nagy jelentőséggel bírt. Így igaza volt Hobinak, tiszta vizet kellett öntenünk a pohárba, amennyire ez lehetséges volt jelen helyzetben.

 (Minden kommentnek, visszajelzésnek nagyon örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Valamint jobb oldalt szavazhattok, hogy melyik párosnak szurkoltok jobban, és hogy szerintetek ki lesz a befutó, mert nem biztos, hogy arra tippeltek, akit ti szeretnétek jobban.)