Ha te azt tudnád! - BTS fanfiction - 18. fejezet

Tizennyolcadik fejezet – Szívem két fele

Jimin:

Valahogy túléltem a forgatást. Folyton arra gondoltam, amit TaeTae mondott: hogy ne felejtsem el, nagyon szeretem Hobit, bármilyen kiélezett is a helyzet most közöttünk. Valahogy minél inkább belelendültünk a felvételbe, annál inkább elszakadtam a külvilágtól, és nem törődtem vele, hogy amint kilépünk innen, ismét az a két srác leszünk, akik egyszerre ácsingóznak Yoongi szívéért. Amíg forgott a kamera, mindketten benne voltunk a szerepünkben, és amikor épp pihenő volt, akkor is jól eldumálgattunk. Bár az elején érezhető volt némi feszültség köztünk, de idővel ez is alábbhagyott.

Mikor a forgatás végéhez érkeztünk, mind elégedetten nyugtáztuk, hogy megcsináltuk, kihoztunk magunkból a maximumot, és reméltük, ez majd a kisfilmen is látszani fog. De még indulás előtt TaeTae megkért minket Yoongival, hogy segítsünk neki megkeresni az óráját, amit valószínűleg az öltözőben hagyott el. Mi persze szívesen segítettünk neki, de én azért gyanakvó voltam, hogy pont hozzám és Sugához jött oda.

Legalább tíz percig kerestük, amikor V kirohant, hogy megnézze máshol, minket pedig megkért, hogy fussunk át mindent még egyszer. Majd egyszer csak azt hallottuk, hogy valaki kulcsra zárta kívülről az öltöző ajtaját. Dörömböltünk és ordítottunk, hogy mi még itt vagyunk, de bárki is zárt be minket, jól hallhatólag énekelt, és miután kinéztem a kulcslyukon, láttam, hogy nagy fülhallgató van a fején, azért nem hallott minket.

- Hívjunk fel valakit! – néztem kétségbeesve Yoongira.

- Okés, de te, mert nálam nincs teló!

- Ne! – tapogattam át minden zsebemet. – Nálam sincs. Már belöktem a kocsiba, mikor Tae visszahívott minket.

- De hát ő hol van? És a többiek is csak nem hagynak itt minket! Bár ismerve V-t, berak valamit zenét a telefonján, és képes fél napon át is keresni az óráját,  amíg mi öten agyvérzést kapunk – rázta a fejét mérgesen. – Jól behúzott minket a csőbe.

- Ő már csak ilyen – grimaszoltam. – De biztos, visszatalál hozzánk, és rávesz valakit, hogy engedjen ki.

- Biztos… - sóhajtott mélyen, és látszott, hogy zavarban volt, így nekem kellett kezembe venni a helyzetet.

Nem kellett sokat gondolkodnom, hogy leessen, Tae direkt szervezte úgy, hogy kettesben maradjunk. Az én drága barátom nem adta fel YoonMint, ha már közszeretettel hangoztatta a ship nevünket, amikor kettesben voltunk. Én pedig nem szalaszthattam el ezt az alkalmat, ha már ilyen eszközt is képes volt bevetni. Már csak miatta sem.

- Mi újság veled mostanság? – kezdtem félénken. – Jó látni, hogy ilyen jól elvagytok Hobival. – Azt akartam, hogy tudja, nem fogok közéjük furakodni, ha vele szeretne lenni. Ennyi év várakozás után, amíg ácsingózott iránta, nem tehettem. Egy szerelmi háromszögből úgysem jöhetett ki jól mindenki. Ha őket egymásnak teremtette az ég, akkor nekem tudni kellett kihátrálnom a dologból.

- Igen, Hobival az átlagosnál is jobban elvagyunk. – A szívembe mart ez az „átlagosnál jobb” kifejezés.

- Örülök, hogy boldogok vagytok – mondtam, majd elfordítottam a fejemet, hogy ne lássa, hogy mindjárt elsírom magam. Majd egy-egy gyors mozdulattal letöröltem az akaratom ellenére kigördülő könnycseppjeimet.

- De te nem vagy az – hallottam a suttogó hangját mögülem. – És ez fáj. – Már abban is biztos voltam, hogy közvetlen mögöttem állt, mert a forró lehelete megcsapta a tarkómat.

- Ne törődj velem, Yoongi! – fordultam felé, mosolyféleséget erőltetve az arcomra. – Megleszek. Nagyon szerettem a külön zongora és táncóráinkat, de túl sok dolgunk van, megértem, ha a kevés szabadidődet Hobira fordítod, hisz ő áll legközelebb a szívedhez – raktam a vállára a kezemet, ő pedig olyat tett, amire nem számítottam: összeérintette a homlokát az enyémmel, majd legalább fél percig szótlanul maradtunk ebben a pozícióban.

- Téged is nagyon szeretlek, Jimin – suttogta. – Miért kell választanom? – kérdezte rekedt hangon, mint akit szintén a sírás kerülgetett.

- Mert ilyen az élet. Nem lehet meg mindenünk, és úgy hiszem, jól választottál. – Ki kellett mondanom, hisz mindketten tudtuk, hogy a részemről többről volt szó, mint szimpla barátság. Ekkor azonban matatást hallottam az ajtó felől, amit TaeTae tárt ki.

- Hiányoztam? – kérdezte vidáman.

- Hát te meg jól itt hagytál minket! – hányta fel neki Suga, elillanva mellőlem.

- Bocsi, srácok, de meglett – mutatta fel az órát. – Az úr épp vidáman, zenét hallgatva jött felém, hogy már mindenki elhagyta az épületet. Azt hittem, hogy ti is, de nem voltatok a kocsinál, így sejtettem, hogy be letettek zárva – mesélte.

- Be bizony – húztam fel a szemöldökömet, ezzel jelezve neki, hogy én átláttam rajta.

- Bocsi, még egyszer – mosolygott kedvesen. – Na, de gyertek, mert a többiek már így is utálnak, amiért még nem tudtunk elindulni!

Bár tényleg volt némi feszültség, amiért a hullafáradt bagázs kicsit megkésve ért haza TaeTae miatt, de én nem igazán tudtam ezzel foglalkozni, mert össze voltam zavarodva. Ha csak egy kicsivel később engedett volna ki minket a barátom, akkor talán mondott volna még valamit Yoongi, ami arra utal, hogy van remény. De nem hibáztathattam V-t, hisz ezt az egészet neki köszönhettem. És így is megbizonyosodhattam a felől, hogy Suga nem volt boldog, méghozzá miattam nem volt az. Az újabb feladatom az volt, hogy rájöjjek, szimplán az irántam érzett sajnálat miatt volt ez, vagy mert tényleg ő is kezdett többet érezni irántam, mint barátság.

Suga:

Bárhogy tényleg ez volt az eddigi kedvenc klipforgatásom, mégis nagy megkönnyebbülést éreztem, amikor a végéhez értünk. Borzasztóan fáradt voltam, és bár imádtam Hobival együtt futni reggelente, főleg, hogy egyre kevésbé fulladtam ki, mégis, jó volt belegondolni, hogy most már ismét többet aludhatok, és nap közben sem leszek annyira fáradt.

Már épp szálltunk volna be a két kocsiba, amiket azért küldtek, hogy hazavigyen minket, mikor TaeTae kézen fogva elkezdett visszafelé húzni minket Jiminnel, mert szüksége volt két emberre, aki segítettek neki megtalálni az elhagyott óráját. Bár inkább kocsiban fekve vártam volna meg, míg másokkal megkeresi, de mivel Jiminnie is ott volt, így erőltetve némi életkedvet magamra, elkezdtem alaposan szétnézni az öltözőben. Nem is lett volna semmi feszültség, ha V nem találja ki, hogy otthagy minket. Majd valaki sikeresen kívülről ránk is zárta az ajtót. Bár utáltam az ilyen bezártságot, ezt nem hoztam fel Jiminnek, mert nem akartam, hogy aggódni kezdjen értem.

- Hívjunk fel valakit! – mondta kétségbeesve.

- Okés, de te, mert nálam nincs teló!

- Ne! Nálam sincs. Már belöktem a kocsiba, mikor Tae idehívott minket – tapogatta át magát közben.

- De hát ő hol van? És a többiek is csak nem hagynak itt minket! Bár ismerve V-t, berak valamit zenét a telefonján, és képes fél napon át is keresni az óráját, amíg mi öten agyvérzést kapunk - közben mérgesen megráztam a fejemet, és megbántam, amiért mégsem a kocsiban maradtam. – Jól behúzott minket a csőbe.

- Ő már csak ilyen – grimaszolt közben, amitől nagyon édes volt. Egyre jobban szerettem az ilyen kis apróságait. – De biztos, visszatalál hozzánk, és rávesz valakit, hogy engedjen ki.

- Biztos… - sóhajtottam, de ez sem segített a zavaromon.

- Mi újság veled mostanság? – Ő is nagyon félénk volt. – Jó látni, hogy ilyen jól elvagytok Hobival.

- Igen, Hobival az átlagosnál is jobban elvagyunk. – Mást nem tudtam kicsikarni magamból. Nem akartam hazudni, de részletekbe se belemenni.

- Örülök, hogy boldogok vagytok. – Annyira szomorúan mondta ezt, majd el is fordította a fejét, de így is tudtam, hogy a könnyeivel küszködött, és utáltam magam, amiért miattam sírt. Azt kívántam, bárcsak elvehettem volna tőle minden fájdalmat, amit én okoztam. Nekem kellett volna elszenvedni őket, amiért nem vettem korábban észre, mit érzett irántam.

- De te nem vagy az, és ez fáj – léptem közvetlen mögé.

- Ne törődj velem, Yoongi! – fordult végre felém, de az arcára erőltetett mosoly sem tudta a fájdalmát elfedni. – Megleszek. Nagyon szerettem a külön zongora és táncóráinkat, de túl sok dolgunk van, megértem, ha a kevés szabadidődet Hobira fordítod, hisz ő áll legközelebb a szívedhez.

Istenem, miért nem lehetett kettő belőlem? Mindkettőjüket szerettem, és mindkettőjükkel együtt akartam lenni. De ami ezeknél is fontosabb volt: mindkettőjüket boldoggá akartam tenni.

Közben a vállamra tette a kezét, én pedig hirtelen el akartam tüntetni a köztünk lévő távolságot, így homlokának döntöttem az enyémet. Valószínűleg ez volt a legintimebb és legtisztább dolog, amit közösen tettünk. Ott állni összeérintett fejjel, egymás légzését figyelve, olyan egyedülálló érzés volt, amivel sohasem találkoztam előtte.

- Téged is nagyon szeretlek, Jimin – törtem meg a csendet suttogásommal. – Miért kell választanom? – kérdeztem rekedt hangon, ami elárulta, hogy közel álltam a síráshoz. De nem szégyelltem; előtte nem.

- Mert ilyen az élet. Nem lehet meg mindenünk, és úgy hiszem, jól választottál. – Ekkor azonban valaki elkezdett matatni az ajtónál, majd V lépett be.

- Hiányoztam? – kérdezte vidáman.

- Hát te meg jól itt hagytál minket! – jegyeztem meg kicsit mérgesen, miközben gyorsan arrébb álltam Jimintől.

- Bocsi, srácok, de meglett – fel is mutatta az óráját. – Az úr épp vidáman, zenét hallgatva jött felém, hogy már mindenki elhagyta az épületet. Azt hittem, hogy ti is, de nem voltatok a kocsinál, így sejtettem, hogy be letettek zárva – mesélte.

- Be bizony – mondta Jimin.

- Bocsi, még egyszer – mosolygott továbbra is ránk. – Na, de gyertek, mert a többiek már így is utálnak, amiért még nem tudtunk elindulni!

Úgy látszott, mégsem volt rossz döntés idejönni velük. Ez a pár perc most biztossá tette számomra, hogy már ugyanannyira szerettem Jimint, mint Hobit. Nem tudtam, mondtam-e volna még valamit, ha TaeTae egy kicsit később jelenik meg. De most már mindegy is volt. Arra akartam gondolni, amit kimondtunk, és arra is, amit kimondatlanul sugalltunk a másiknak. Szerelmesek voltunk egymásba, csakhogy én ugyanígy szerelmes voltam J-Hopeba is. Ketté akartam magamat tépni, hogy a szívem egyik fele a Jiminé, a másik pedig Hobié legyen, mert az most már mindkettőjükért dobogott egyszerre.
   
(Minden kommentnek, visszajelzésnek nagyon örülnék. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Valamint jobb oldalt szavazhattok, hogy melyik párosnak szurkoltok jobban, és hogy szerintetek ki lesz a befutó, mert nem biztos, hogy arra tippeltek, akit ti szeretnétek jobban. Sőt, már arról is voksolhattok, ki a kedvenc szereplőtök.)