Piton és a lány folytatás





 


  





  3. rész - 11

  3. rész - 12

   3. rész - 13 

  3. rész - 14

  3. rész - 15

  3. rész - 16

  3. rész - 17

  3. rész - 18

  3. rész - 19
 

„Melankólia, megbánás, önsanyargatás – ezek mind ott voltak Piton tekintetében, arckifejezésében és hangjában. Kiváló példát statuálva Alice-nek, hogy az életünk végéhez közeledve, mikor el kell számolnunk magunkkal, sok eséllyel nem azok a hibáink fognak a legjobban fájni, amik a cselekvéseinkből származtak, hanem azok, amik a meg nem tett dolgainkból.”

  


"Majd megfogták Dobby kezét, és pár másodperc múlva tényleg Kagylólakban voltak. Luna még sohasem járt itt, de nagyon tetszett neki a hely, bár a szemének még szokatlan volt a napfény, ennyi sötétségben töltött nap után. Az első másodpercek, amit ott töltött, leírhatatlanok voltak. Ahogy csukott szemmel mélyeket szippantott a tengeri sós levegőből, és hagyta, hogy a napfény melege átjárja a sápadt bőrét, mintha új erőre kapott volna. A fogságban töltött időszaka alatt jött rá, mennyire könnyen készpénznek lehetett venni az olyan hétköznapi dolgokat, mint a természetes fény vagy épp a szabadság. Ám ha átmenetileg is, de elveszítette őket valaki, arcon tudta csapni a valóság: az, mennyire ki voltunk szolgáltatva a minket körülvevő személyeknek és tényezőknek."





"Ahogy Piton ekkor ránézett Alice-re, egy újabb ismeretlen érzés fogta el: amikor egy apa hirtelen ráeszmélt, hogy az ő szeretett lánya felnőtt nő lett. Mennyi mindent tapasztalhatott meg Ali jóvoltából. Mennyivel többé és szeretetteljesebbé tette az életét. Piton és a lány együtt átvészelték a legsötétebb órákat is."

14 megjegyzés:

  1. Szia, Mese! :)
    Most érkeztünk haza, úgyhogy most írok kommentet. :) Már egyszer megpróbáltam kb. szombaton, hirtelen elment a net, és nem küldte el, utána meg mennem kellett.
    Először is nagyon sajnálom, hogy nem tudtad a kommenteket visszahozni. :( Már vagy 16-17 db volt, csupa jó dologgal, tök rossz érzés lehet. :(
    A fejezetről: Nekem tetszett. Alice nagyon meg akarja védeni a barátait, és a barátai is neki akarnak jót, s ez nem egy előnytelen dolog. Szerintem tök jó ötlet volt beleírni jelenetként Harryéket, így nem csak említés szintjén került szóba a "látogatásuk" Malfoyéknál.
    Azt hiszem, hamarosan véget ér a történet, már kíváncsi vagyok, hogyan csavarsz Perselus halálán. Kérlek siess, várom a folytatást! :)
    Rekana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, hogy tetszett, s igen már itt a vége. Bevallom szomorú is vagyok emiatt. De nem is kell sokat várnod ma már hozom is a frisset.
      Mese

      Törlés
  2. Szia!
    Hát, nem tudom, most nem megy mosolyognom. Meghatódtam, nem is kicsit. Nagyon tetszett a rész, és nagyon szomorú vagyok, mert a történetnek vége lesz, meg mert Perselus is meghal. Alice nagyon kitartó még mindig, fogalmam sincs, hogy fogja kibírni, ha elveszíti Perselust. A vége nagyon szép lett.
    Várom a folytatást!
    Rekana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hidd el én is meghatódtam miközben írtam. Ráadásul pont utána hívott fel az egyik barátnőm és azt hitte szegény, hogy valami nagy baj van a hangomból ítélve... Örülök, hogy szépnek tartottad a végét, próbáltam a Perselus halála előtti utolsó beszélgetésüket meghatóvá tenni.
      Puszi Mese

      Törlés
  3. Szia, Mese!
    Ne haragudj, hogy csak most jöttem. Elképesztő rossz napjaim voltak, nem lehetett rólam elmondani, hogy túlzottan kommunikatív lennék... és hát nem akartam csak annyit odabiggyeszteni, hogy "jó volt, köszi".
    Már csak a fejezethez tartozó kép is tetszik, tényleg illik a HP7-hez. :) A rész is szuper volt, találtam egy elírást is, amelyen nagyon mosolyogtam: "Megszabadítjuk Turjukkitől a..." :D McGalagony "gyűlésénél" jól szőtted bele Alice-t, s azt sajnálom, hogy sejtésem szerint Perselus legközelebb meghal... Továbbá fogalmam sincs, lesz-e szerepe Alice-nek a harcban, vagy ha igen, mi. Remélem, azért valami akcióban részt vesz. :)
    Várom a folytatást, és köszönöm, hogy ezt olvashattam. :)
    Rekana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszi, hogy megemlítetted az elírást, mindenképp kijavítom. :D
      És, igen próbálom reálisan bele tenni őket a történetbe, s még ha nem is a következő részben, de az azutániban mindenképp elérkezik Piton halála... :(
      És tervezek akciót Alicekkel is. :D
      Puszi Mese

      Törlés
  4. Szia, Mese!
    Ne haragudj, hogy a nyár közepén (vagy inkább már lassan a végén) is napokat kellett várnod kommentre... Most megint itt vagyok, úgyhogy írok.
    Már korábban elolvastam, és most jutottam kommenteléshez. Jó volt, nekem tetszett. Az kissé megzavart, hogy hogyan maradhattak a lányok a nagyteremben, ha McGalagony az alagsorba küldte a mardekárosokat? Lehet, erre annyi a válasz, nem figyelt oda, ami meg nem volt egy túl elővigyázatos dolog részéről. Alice-éknek legalább nem esett baja, és szerintem nagyon jó ötlet volt az Exmemoriam. Perselus is kitett magáért a köpenykeresésben, ez magyarázatot ad rá, hol volt a Roxfort és a Szellemszállás között. Ha jól sejtem, a következő részben már tényleg meghal...
    Várom a folytatást!:)
    Rekana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen megfog. Sőt véget ér az egész történet. S, többen is maradtak a Mardekárból a könyv szerint, miután elküldte őket Mcgalagony, s a lányok gyorsan követték Harryéket, ezért gondoltam, hogy nem lesz olyan hihetetlen a dolog.
      A héten jön a befejezés... :(
      Mese

      Törlés
  5. Szia, Mese!:)
    Először is nagyon örülök, hogy érkezett új rész, és nem marad befejezetlenül a történet.
    Másodszor meg ez a történet annyira... közel áll hozzám, hogy az borzalmas. Ahányszor azt olvasom, hogy Alice mennyire szereti Perselust, mindig eszembe jut az én (pót)apukám. És nagyon átérzem a helyzeteket, és sírok meg minden, ha másért nem, akkor már azért is, mert belegondolok, hogy például milyen lenne nekem, ha végig kéne néznem ugyanezt, mint amit most Alice-nek... És persze emellett Pitonért és Alice-ért is fáj a szívem, szóval engem totál megfog ez a történet, és el sem ereszt. Nem mondom, hogy nekem még rosszabb helyzetem van, mint Alice-nek, mert bizonyos szempontból biztos nem, és örülök, hogy ez most kivételesen nem velem történik. És Alice-t akkor is sajnálom nagyon, ha nem is élő személy...
    Nagyon örülök, hogy megírtad ezt a történetet, és sajnálom, hogy vége. Szinte 100%, hogy olvasni fogom a következő történetedet is. Köszönöm.
    Rekana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Rekana!
      Örülök, hogy kitartasz a történetem mellett, s hogy ennyire megfogott.
      Az meg sem fordult a fejemben, hogy befejezetlenül hagyjam, főleg mivel a legvégét már rég kitaláltam, s mindenképp megszeretném veletek olvasókkal is osztani.
      Arra pedig tényleg ígérem, hogy nem kell már ennyit várnotok. S, örülök, hogy ilyen hűséges olvasóm vagy. Úgy látszik minden történetemhez kapok egy ilyen személyt, s ez, ami miatt a legjobban örülök, hogy megcsináltam ezt a blogot. :D
      Mese

      Törlés
  6. Szia, Mese!
    Hát, most nem tudom, mit mondjak. Sírtam. Végig. És nem is akárhogy... Az a rész, amikor Perselus meghalt... és Alice látta, végignézte, ahogy visszaemlékezett mindarra, ami velük történt... ott alig láttam tovább olvasni. Ez "csak" egy történet, és mégis annyira tudott fájni, mintha ez a valóság lett volna. Perselus itt nekem nem csak egy szimpatikus, egyébként kedvenc szereplő, hanem a pótapukámat látom benne, bár egyáltalán nem hasonlítanak egyébként. Vagy legalábbis kinézetre biztos nem... Kétszeresen fájt tehát a halála: egy szereplő, halt meg, akit szerettem, és tudom, hogy ugyanezt fogom érezni sok-sok év múlva, mikor... nos, nem akarok erre gondolni, mert rosszul leszek, és megint sírni kezdek.
    A csavar az különösen is tetszett. Erre egyáltalán nem gondoltam volna, és megnyugtató volt, hogy nem kellett elbúcsúzni Perselustól sem, és Alice igazi apukája is visszajött. Amikor arról írtál, mi történt aztán a lányokkal később, hogy boldogok voltak, és mindenki azt csinálta, amit szeretett volna, az kicsit felvidított. Aztán megint sírtam, mikor azt olvastam, megígértek az apák, hogy ott lesznek Alice-szel, míg meg nem hal, és megint, amikor pár sorral később azt olvastam, hogy mind meghaltak már abból a korosztályból is...
    Szép történet volt. Köszönöm. Nagyon. És azt is köszönöm, hogy, mint ahogy a blog főoldalán olvashattam, gondoltál rám írás közben. Olvasni fogom majd a javított változatot is, az garantált, és véleményezem is újra, legalább azokat a részeket, amelyekhez előtte nem írtam. Még egyszer köszönöm az élményt, és remélem, majd továbbra is figyelemmel kíséred, én mit hozok ki az én történetemből (teljesen más lesz, ezt elárulom:)), mert te vagy az, akinek tényleg nagyon érdekel a véleménye.
    Siess a javítással!:)
    Rekana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      El sem tudod hinni, hogy mennyit jelent nekem, hogy itt vagy nekem, s tényleg, hogy volt kinek írnom, nem csak magamnak. Azt is sejtettem, hogy jobban fogsz sírni, mint én, amikor megírtam, hisz már régóta tudtam a történet végét, így már csak a tökéletes szavak kellettek a megalkotásához.
      A javítással is igyekezni fogok, remélem tényleg sikerül még jobbá tennem a történetet, s hogy még jobban fog neked tetszeni.
      Még egyszer köszönöm, hogy itt vagy nekem, s természetesen ezután is fogom olvasni a te történetedet. :D
      Mese

      Törlés
  7. Nem tudok nagyon fogalmazni, sőt néha az eszembe sem jut néhány szó. De ezt amit elolvastam tőled,ezt sem tudnám megfogalmazni. Ez vicces, de ez nem az én hibám. Az elolvasása utáni érzelmeimet, gondolataimat senki nem tudná szavakba önteni. De senki...na ilyen a jó történet! Kerestem egy jó fanfic-et Pitonról. Ez a jónál fényévekkel távolabb van, persze a jó irányba! Egy szó azért mégiscsak van amit írni szeretnék: köszönöm. Köszönöm hogy megosztottad az emberekkel, ezáltal velem is. Nagyon jó volt elolvasni. És teszek róla hogy a barátaim is elolvassák!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én magamat a szavak emberének tartom, de most én is szótlan lettem... Épp válaszolgattam facebookon és itt a blogomon is a legfrissebb történetem fejezeteihez kapott kommentekre, amikor azt hittem, hogy elnéztem, hogy írtak a Piton és a lányhoz. Láttam, hogy valaki két nap alatt megnyitotta az összes fejezetet, de olyan gyakran darálják be a ficijeimet, és kb soha senki nem ír hozzászólást, így reménykedni sem mertem ilyesmiben; épp ezért okoztál olyan nagy örömet. :)
      Ezt a történetet 2011-14 között írtam, ami valljuk be, nem most volt. Konkrétan ezen a ficin tanultam meg az írás alapjait. Emlékszem, mikor a moziban néztük a Harry Potter utolsó részét, és nem akartam elfogadni, hogy vége... Amikor a hetedik könyvet olvastam, akkor úgy voltam vele, hogy még lesz jó pár film, amit várhatok, még pár évig el leszek látva. De aztán ez az idő is lejárt, és Piton az utolsó könyvben nagyon kedves lett a szívemnek, ezért jegyeztem meg a moziban a szüleimnek, hogy úgy olvasnék egy könyvet Piton szemszögéből. Mire apa rávágta, akkor írd meg te. Talán bele sem gondolt, sőt biztos, de tényleg beindított valamit az agyamban. Egy éjjel alatt kitaláltam az első részt, majd meg is írtam hamar, és utána éveken át toldottam hozzá. Nem átírni akartam Piton történetét, csak kiegészíteni. Épp ezért voltak szó szerinti idézetek is a könyvekből. Nem volt kis meló ez a háttérsztori, főleg az akkori nem gyakorlott író énemnek. Mai fejjel sokkal jobban megtudnám írni, de ha ezt akkor nem írom meg ilyen formában, akkor most nem vagyok azon a szinten, ahol tartok.
      Ennek a ficinek rengeteg mindent köszönhetek, és büszke vagyok rá, minden hibájával együtt. <3
      Sok mindent elmond róla, hogy a befejezése után majdnem négy évvel is vannak, akik elolvassák, és akiknek sokat jelent.
      Köszönöm, hogy írtál nekem, tényleg feldobtad az estémet. <3 Azért pedig külön hálás vagyok, ha még másnak is elküldöd. :D

      Törlés